Vintage fa bútorok – főbb jellemzők

A mid-century vintage foteleket az ergonómia és a kényelem jellemzi – egyszerű a kialakításuk, de nagyszerű a hatásuk!

Mivel (néhány kivételtől eltekintve) csak teljesen felújított bútorokat kínálunk – új hab és kárpit, új rugómag, csiszolt és lakkozott fa -, Ön egy majdnem újszerű vintage karosszékre tesz szert, de az idő patinás bájával, amelyet csak az évek adhatnak egy bútordarabnak.

Egy vintage fotel nemcsak esztétikai élmény, hanem kiváló befektetés is – bár az ára az aktuális trendek függvényében ingadozhat, de sosem megy ki a divatból, így hosszú távon ez a befektetés egyszerre hasznos és jövedelmező.

Az 50-100 éve létező mid-century bútorok esetében feltételezhető, hogy egy olyan fotel, amelyik már ötven vagy száz évet kibírt, még ötven vagy száz évet is kibír – tehát egy ilyen bútordarab hosszú távú vásárlás.

A minőségi mid-century bútorok tartósságát a tervezés és a gyártás egyaránt garantálja.
Ezért a mid-century bútorok kiválasztásakor a minőségre kell helyezni a hangsúlyt.
Különösen a fotelek és kanapék esetében – minél jobb minőségűek – ritkán látszanak a csavarok (vagy azok borításai), amelyek a bútort összetartják.
A fakeretes bútorok, például polcok vagy ülőgarnitúrák esetében fontos, hogy odafigyeljen azokra a pontokra, ahol a fa részek össze vannak kötve: a tiszta, pontosan illeszkedő és zökkenőmentes átmenetek jó kivitelezésre utalnak.
A tömörfa kivitel általában a minőséget jelzi, de a prémium kategóriás darabok lehetnek furnérozottak is, különösen, ha rózsafáról vagy diófáról van szó.
Vannak olyan jellemzők is, amelyek egy adott gyártóra jellemzőek, például a Thonet-jelölések.
Mindezeket ellenőrizzük, mielőtt a restaurálás megkezdődik – így levesszük ezt a fáradságos feladatot az Ön válláról.

A mid-century bútorok karbantartása nem munkaigényes.
A bútorokat csak hét-tízévente kell fényesíteni, és akkor is csak kíméletesen.
A szöveteket szárazon kell tisztítani.

A hajlítottfa bútorok a vintage bútorok egy speciális szegmense.
A Michael Thonet által kifejlesztett és szabadalmaztatott hajlítási eljárás alapvetően megváltoztatta a bútorgyártás módját.
Ez az eljárás a következőképpen működik: a fadarabot először formára forgatják, majd gőzkazánban gőzzel megfőzik. Ezután a megpuhult munkadarabra egy fémszalagot erősítenek – és ez a döntő fontosságú. A heveder elnyeli a hajlítás során a fára ható húzóerőket.
A hajlított fa bútorok másik előnye, hogy bár tömör anyagból készülnek, viszonylag könnyűek és mégis stabilak.

A hajlítottfa bútorok fő tervezői a következők voltak:
Alvar Aalto (1898-1976), Finnország.
Jindřich Halabala (1903-1978), Csehszlovákia.
Fritz Hansen (1847-1902), Dánia.
Josef Hoffmann (1870-1956), Ausztria.
Arne Jacobsen (1902-1971), Dánia
Verner Panton (1926-1998), Dánia
Franz Singer (1886-1954), Ausztria
Michael Thonet and Sons, Marcel Kammerer a Thonet számára, Németország

A fő gyártók a következők:
J. & J. Kohn, Ausztria, 1849-1914
Thonet, Németország
TON, Csehszlovákia, Csehország
UP závody (Spojené uměleckoprůmyslové závody v Brně), Csehszlovákia, 1921-1948