Jindřich Halabala Koryčanyban született asztalos családban, és 1918-1920-ban a családi vállalkozásban apjától tanulta az asztalosmesterséget.
A Valašské Meziříčí-i fafeldolgozó iskola után Prágába ment, hogy az Iparművészeti Iskolában bútor- és belsőépítészetet tanuljon. Az iskola után a brünni Spojené uměleckoprůmyslové závody (UP závody) cégnél kezdett gyakornoki munkát, ahol megismerkedett a cég alapítójával, Jan Vaňekkel. Ugyanebben az évben, 1922-ben kezdte meg építészeti tanulmányait a prágai Iparművészeti Iskolában, bútor- és belsőépítészet szakon prof. Pavel Janáknál.
1925 és 1955 között az UP závody tervezője volt. 1928-ban a prágai Lucerna palotában található UP závody üzlet vezetője lett, majd két évvel később Brünnbe költözött, ahol a cég központjában működő tervezőműhely vezetője lett. Itt 1946-ig töltött be különböző pozíciókat, és szerepe az UP závody fejlődésében rendkívüli volt. Jindřich Halabala Vladimír Mareček vezérigazgató legszorosabb partnere lett, ő felelt a gyártásért, számos bútorterv szerzője volt, és foglalkozott a promócióval is. 1931-ben az UP számára készített egy karosszék-készletet, amelynek oldala hajlított fából készült, és amelybe öt különböző ülést és háttámlát szereltek.
1946-ig ő volt a fejlesztési igazgató. Az UP závody önálló egység volt – független a beszállítóktól -, mivel mindent maguk állítottak elő, a fafeldolgozástól a textilárukig. Ez lehetővé tette olyan bútorkészletek kifejlesztését, amelyekkel szobákat és egész lakásokat vagy belső tereket is be lehetett rendezni. Ezeket a termékeket különböző módon lehetett összeállítani, és sajátos elképzeléseknek és igényeknek megfelelő életteret létrehozni. A vásárláskor egy építész állt rendelkezésre, aki megoldásokat és lehetőségeket kínált ezen bútorelemek összeállításához.
Halabala tervei szolgáltak alapul számos különböző típusú bútor és kiegészítő megalkotásához, nem korlátozódva a hajlított karosszékekre, amelyek az európai formatervezési tárgyak élvonalába tartoztak.
Halabala munkásságát összekötő kapocsként tartják számon az 1910-es cseh kubizmus, az 1920-as évek eleji art deco és a második világháború utáni európai modern művészet között. Kereskedelmi szempontból sikeres tervei nagymértékben a Bauhaus-dizájnra épültek.
Később a belsőépítészet terén szerzett tapasztalataira és tudására alapozva egyetemi tanárként tudományos tevékenységet folytatott, valamint szakmai könyveket és cikkeket publikált a formatervezésről.
A tervező Jindřich Halabala a cseh funkcionalizmus egyik legfontosabb képviselője, akinek munkássága a bútorok terén világhírnévre tett szert. Halabala bútorai több okból is egyedülállóak, amelyek mind a formatervezést, mind az innovatív építési elveket érintik.
A Halabala bútorainak egyik legfontosabb jellemzője az ipari termelés és a funkcionalizmus esztétikai elveinek integrálása. Nemcsak vizuálisan vonzóak voltak a tervei, hanem úgy is tervezték őket, hogy hatékonyan lehessen őket tömeggyártani, így széles közönség számára biztosítva a modern, minőségi bútorokhoz való hozzáférést.
Munkássága az innovatív és progresszív gondolkodás bizonyítéka, amely szélesebb körben is hatással volt a csehszlovák és az európai formatervezési színtérre. Az esztétika, a funkcionalitás és az ipari termelés ötvözésére irányuló egyedi megközelítése biztosította számára a 20. század legjelentősebb tervezői között elfoglalt helyét.
